A nap már magasan járt az égen,a fiú kavicsokat rugdosott a járda szegélyen.várta a szerelmét,de oly lassan telt az idő

A nap már magasan járt az égen,a fiú kavicsokat rugdosott a járda szegélyen.várta a szerelmét,de oly lassan telt az idő. Oly hosszúnak tűnt a várakozás.Kezében egy szál,tűzpiros rózsát szorongatott,mely lassan kezdet elhervadni,a a nagy melegtől. Vajon eljön,ahogy megígérte?tegnap még olyan boldognak tűnt,és azt mondta szeret. Mikor át ölelt engem,éreztem hogy kellek neki,éreztem azt ahogy csókolt,oly forrón és szenvedélyesen. Akkor tudtam,csak ö lehet az egyetlen szerelem az életembe. Vajon ö is így szeret engem? Egy óra is el telt már,de a lány még most sem érkezett. A nap melegen sütött,és a fiú érezte,már nem bírja a tűző napon tovább. De végre feltűnt a lány a utca sarkánál,nem sietett,szinte andalogva jött felé. Bocsi!!szólalt meg,kicsit elkéstem! Semmi baj,mondta a fiú,és átadta az elhervadt rózsát. A lány gúnyos mosollyal fogadta el a rózsát,mintha azt mondta volna,ez meg mi! Beszélgetni kezdtek,de nem a szerelemről és a tegnap esti történtekről,hanem egészen más dolgokról,a lány nem sokat beszélt,szinte közömbös volt a fiúval szembe. A lány szerette volna elfelejteni a tegnap estét,ami történt köztük,mert azt hitte,az nem szerelem volt amit érzett,csak egy vágy,egy romantika,ami el múlik majd. A fiú próbálta a lányt átölelni ,és megcsókolni,de a lány elfordította a fejét. Fiú nem értette miért közömbös a lány vele,hisz tegnap még oly forrón és romantikusan csókolta.