Két emlősfajt sorolunk a hódfélék családjába. Más-más földrész lakói, mégis közeli rokonok. Hasonlít hozzájuk a hódmókusfélék családjába tartozó vörös hódmókus, ám ez egészen más életmódot folytat.
Az észak-amerikai vagy kanadai és az európai vagy közönséges hód nagyon hasonló külsejű állatfajok. A legtöbb rágcsálónál termetesebbek, viszonylag kis fejüket sűrű, sötétbarna szőrzet borítja, testük zömök. Bundájuk – miként többnyire vízben élő emlősöké általában – kétféle szőrből áll: a tömött, rövid pehelyszőrök hőszigetelő, a hosszabb fedőszőrök védő- és álcázó réteget alkotnak. Lábaik rövidek, és mind a mellsőkön, mind a hátsókon öt – erős karomban végződő – ujj van. A hátsó lábak az erőteljesebbek. Ezeken, az ujjak között úszóhártya feszül, amely a vízi életmódról árulkodik. Érdekesen alakult k a hátsó lábakon a második ujj: kettős karom van rajta. Az állat ezt az ujját „kaparóként" szőrzete tisztítására használja. A hódok farka meglehetősen elüt más rágcsálóétól: lapos, széles, bőrszerű pikkelyek fedik, a vége tompán lekerekített. A hódok helyváltoztatás közben evező- és kormánylapátként alkalmazzák.
A vörös hódmókus közepes termetű rágcsáló, a valódi hódoknál jóval kisebb. Teste kerekded, köpcös, feje széles, eléggé lapos. Puha, barnásszürke bundáján a füle tövénél jellegzetes fehér folt található. Farka tömpe, mellső és hátsó lába rövid, öt-öt ujj van rajtuk. Erős karmai az ásásbans segítik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése