Az indián férfiak és nők kötelezettségük. Az indián gyermekek. Indián férfiak "kötelezettségei" A síksági indián élete nem könnyű. Nemzedékek tapasztalata ezért jól elhatárolt feladatokkal munkamegosztást alakított ki férfi és nő között. Az első fehér utazók döbbenten számolnak be az indián nők nehéz munkájáról: hogyan hordják a vizet, a tűzifát, főznek, gyereket nevelnek, készítik a bőröket, hímeznek, táborbontáskor ők szedik le a bőrből készült sátrat a sátortartó rudakról, ők málházzák fel a lovakat, vezetik azokat az úton, táborveréskor az ő dolguk a tipi felállítása, berendezése is, aztán kezdődik minden elölről. Az indián férfi ezzel szemben nem tesz mást, csak pipázik, történeteket mesél a barátainak, szertartásoknál segédkezik, harcol, vadászik, vagyis a kedvteléseinek él. Csakhogy a harc és a vadászat nem szórakozás, hanem kötelesség, kimerítő munka, hiszen családja, törzse sorsa függ attól, milyen szerencsével tudja becserkészni a bölényt, őzet, antilopot. Gyakran egész nap követi a nyomot, míg sikerül valamit puskavégre kapni. Ezzel a dolga még nem ér véget, mert az elejtett állatot meg is kell nyúzni, feldarabolni, felrakni a lóra, önmaga és népe veszélyeztetése nélkül kell visszajutnia a faluba. De nem kötheti le figyelmét asszonymunkával, hiszen bármikor támadás érheti a tábort. Nem cipelhet lován nehéz csomagokat a falu költöztetésekor, hiszen bármelyik domb mögül előronthat egy ellenséges harci csapat, és meg kell védenie asszonyát, gyerekeit. Aki "sebet kap" és összeesik, arra a szembenálló csapat tagjai egy emberként rontanak rá, hogy testét puszta kézzel, vagy kézben tartott tárggyal - íjjal, lándzsával, korbáccsal - megérintsék, ahogy mondják: ütést számoljanak. Aki a szent pipát és a nép sorsát tartja kezében, nem lehet önző, saját érzelmeit, cselekedeteit alá kell rendelnie a nép érdekeinek. Ezért utasítja vissza annyi harcos a főnöki tisztséget. Úgy érzik, hogy túl súlyos kötelezettségeket róna rájuk a pipa és a skalpfürtökkel díszített főnöki ing.

Az indián férfiak és nők kötelezettségük.
Az indián gyermekek.

Indián férfiak "kötelezettségei"




A síksági indián élete nem könnyű. Nemzedékek
tapasztalata ezért jól
elhatárolt feladatokkal munkamegosztást alakított ki
férfi és nő között.



Az első fehér utazók döbbenten számolnak be az
indián nők nehéz
munkájáról: hogyan hordják a vizet, a tűzifát, főznek,
gyereket
nevelnek, készítik a bőröket, hímeznek, táborbontáskor
ők szedik le a
bőrből készült sátrat a sátortartó rudakról, ők
málházzák fel a
lovakat, vezetik azokat az úton, táborveréskor az ő
dolguk a tipi
felállítása, berendezése is, aztán kezdődik minden elölről.
Az indián
férfi ezzel szemben nem tesz mást, csak pipázik,
történeteket mesél a
barátainak, szertartásoknál segédkezik, harcol,
vadászik, vagyis a
kedvteléseinek él. Csakhogy a harc és a vadászat nem szórakozás, hanem
kötelesség, kimerítő munka, hiszen családja, törzse
sorsa függ attól,
milyen szerencsével tudja becserkészni a bölényt, őzet, antilopot.
Gyakran egész nap követi a nyomot, míg sikerül valamit puskavégre
kapni. Ezzel a dolga még nem ér véget, mert az
elejtett állatot meg is
kell nyúzni, feldarabolni, felrakni a lóra, önmaga és népe
veszélyeztetése nélkül kell visszajutnia a faluba.



De nem kötheti le figyelmét asszonymunkával,
hiszen bármikor támadás
érheti a tábort. Nem cipelhet lován nehéz csomagokat
a falu
költöztetésekor, hiszen bármelyik domb mögül
előronthat egy ellenséges
harci csapat, és meg kell védenie asszonyát, gyerekeit.



Aki "sebet kap" és összeesik, arra a szembenálló
csapat tagjai egy
emberként rontanak rá, hogy testét puszta kézzel,
vagy kézben tartott
tárggyal - íjjal, lándzsával, korbáccsal - megérintsék,
ahogy mondják:
ütést számoljanak.



Aki a szent pipát és a nép sorsát tartja kezében, nem
lehet önző, saját
érzelmeit, cselekedeteit alá kell rendelnie a nép
érdekeinek. Ezért
utasítja vissza annyi harcos a főnöki tisztséget. Úgy
érzik, hogy túl
súlyos kötelezettségeket róna rájuk a pipa és a
skalpfürtökkel
díszített főnöki ing.