Erre a fiú megkérdezte a lányt,-mond,szeretsz te engem!A lány csak nézet rá,de nem válaszolt,így a fiú mérges lett,és azt mondta,soha nem is szerettél!! Majd mérgesen belerúgva a legnagyobbik kavicsba,mérgesen elsietett. A lány,tudta hogy butaságot csinált,mert szívébe,mintha száz tűt szúrtak volna,nem így gondolta,és nem így akarta,mert ö is szíve mélyén,szerette a fiút. Azt hitte a tegnap este,csak egy lángolás,és csak egy vágy tüze volt,de most hirtelen rá jött,ez szerelem, De késő már,mert a fú,soha nem bocsát meg nekem.A következő napok,nehezen teltek. Fel kellene hívnom,de vajon mit szól? Hisz közömbös voltam iránta,pedig szeretem.Meg tegyem,ne tegyem,kérjek bocsánatot?Hisz úgy szeretem!! Végül mégiscsak úgy döntött felhívja a fiút telefonon,csörgött a telefon,de a másik végén,senki nem válaszolt. A lány szeme megtelt könnyekkel,s tudta,most örökre elveszítette. Másnap rossz idő volt,és szinte egész nap esett az eső,a lányt nem érdekelte,és esernyő nélkül,bolyongott az utcán. Ruhája csupa víz volt,és a hajáról úgy csurgott a víz,mintha patakból folyt volna. Éppen letörölte az arcáról a vizet,amikor nekiment valakinek.Amikor felnézett,a fú arcát látta,amely szintén,csupa vizes volt. Mindketten néztek csak egymásra,és nem tudtak,megszólalni,majd végül a lány törte meg a csendet.Kérlek!!!Bocsáss meg nekem!! Tudom tévedtem,de szeretlek téged!Kérlek!maradj velem! A fiú nagyon szerette a lányt,és lágyan átölelte,kedvesen rámosolygott,s csak annyit szólt, -gyere Kincsem,nehogy megfázzál.

Erre a fiú megkérdezte a lányt,-mond,szeretsz te engem!A lány csak nézet rá,de nem válaszolt,így a fiú mérges lett,és azt mondta,soha nem is szerettél!! Majd mérgesen belerúgva a legnagyobbik kavicsba,mérgesen elsietett. A lány,tudta hogy butaságot csinált,mert szívébe,mintha száz tűt szúrtak volna,nem így gondolta,és nem így akarta,mert ö is szíve mélyén,szerette a fiút. Azt hitte a tegnap este,csak egy lángolás,és csak egy vágy tüze volt,de most hirtelen rá jött,ez szerelem, De késő már,mert a fú,soha nem bocsát meg nekem.A következő napok,nehezen teltek. Fel kellene hívnom,de vajon mit szól? Hisz közömbös voltam iránta,pedig szeretem.Meg tegyem,ne tegyem,kérjek bocsánatot?Hisz úgy szeretem!! Végül mégiscsak úgy döntött felhívja a fiút telefonon,csörgött a telefon,de a másik végén,senki nem válaszolt. A lány szeme megtelt könnyekkel,s tudta,most örökre elveszítette. Másnap rossz idő volt,és szinte egész nap esett az eső,a lányt nem érdekelte,és esernyő nélkül,bolyongott az utcán. Ruhája csupa víz volt,és a hajáról úgy csurgott a víz,mintha patakból folyt volna. Éppen letörölte az arcáról a vizet,amikor nekiment valakinek.Amikor felnézett,a fú arcát látta,amely szintén,csupa vizes volt.