Az utódokban viszsza akarták kapni a molosszusok hihetetlen erejét, méreteit és csontozatát, ám a mai Mastiff-okra jellemző lustaság nélkül.

 Az utódokban viszsza akarták kapni a molosszusok hihetetlen erejét, méreteit és csontozatát, ám a mai Mastiff-okra jellemző lustaság nélkül. Ezt a bullmastiff és a rhodesian ridgeback bevonásával remélték elérni. Ez utóbbi fajta hihetetlenül szívós és kitartó izomzattal rendelkezik, s alkalmasnak látszott a molosszoid feljavítására. A felsorolt négy fajta különbözik ugyan egymástól, megegyeznek viszont a következőkben: mind intelligens, nagyszerű fizikumú munkakutyák. A tenyésztők erre az alapra építkezve kívánták belőlük megteremteni a hibátlan felépítésű és temperamentumú szolgálati ebet, megőrizve az elődök legjobb tulajdonságait. Nagy hangsúlyt kapott a használhatóság és kezelhetőség szempontjából esetleg kedvezőtlen jellemzők kiszűrése. A mackós termet és az ebből eredő lassú mozgás eltűnésével olyan ebet kapunk, amely közel rottweiler méretű, ám annál sokkal erősebb, ugyanakkor fürgébb és kitartóbb. A nehézkesség mellett a túlzott élénkség is az - ejtett - tulajdonságok közé került, ám az intelligencia és karakter megmaradt. Az elmúlt években a legtöbb tenyésztő a rhodesian ridgeback helyett egyre inkább a Dogo Argentino-t kezdte el használni, mivel ez a fajta is páratlan szívósságáról és kitartásáról ismert ugyanakkor afrikai társától eltérően ő egy igazán közeli rokon a molosszoidok és a bulldogok családjában. Így nem okoz - gondot - az oroszlánkutya keskenyebb fejtípusának esetleges átöröklődése az utódokban. A Bandog megalkotásának receptje a következő: egy APBT kannal fedeztetnek egy rottweiler szukát, míg a másik oldalon ez a párosítás ridgeback (vagy argentin dog) bullmastiff. A megszületett keverékeket a másik ág egyedeivel párosítják, és ennek eredményeként kapunk Bandogot. Ez a fajta tehát nem más, mint céltudatosan létrehozott keverékek keveréke. Ez természetesen csak az első generáció, melyben egyik-másik ős tulajdonságai dominánsan jelentkezhetnek. Ennek kiküszöbölésére alkalmas a Bandogok egymással való párosítása, amely a homogenizációt segíti elő. Emellett a tenyésztők folyamatosan nyúlnak vissza az ősfajtákhoz, különböző kívánatos tulajdonságok felerősítése céljából. 

Jellemrajz A Bandog őseitől csak a legjobb tulajdonságokat örökölte, ennek megfelelően kiegyensúlyozott, nyugodt és rendkívül értelmes kutya. Mint ilyen, tökéletesen alkalmas nemcsak az őrző-védő feladatok ellátására, de nagyszerű társ is válik belőle. Következetes, szigorú neveléssel bármelyik - nagy - szolgálati fajtával minden tekintetben egyenértékű, sőt azokat -fizikailag mindenképpen - felülmúló kutya válik belőle. Éppen ide kívánkozik az a gyakran hallható megjegyzés, miszerint a keverék kutya mindig egészségesebb fajtatiszta társainál. Ha a megállapítás valóságtartalmát a Bandog ősei közül divat kutyának számító rottweiler és bullmastiff esetében vizsgáljuk, igazat kell adnunk neki. Ezeket a fajtákat olyan defektusok sújtják, mint a csípődiszplázia, a fertőzésekre való fogékonyság vagy az utóbbinál a rövid élettartam. Ezek mind a XX. század utolsó harmadában megkezdett, egy rosszul értelmezett ideálkép elérését vagy csak a piaci igények kielégítését szolgáló felelőtlen szaporítás következményei. A Bandog szerencsére mentes ezektől a hajlamoktól és betegségektől, s kevés számú elkötelezett híve mindent elkövet azért, hogy ez így is maradjon. Jellemében leginkább nagytestű felmenőihez, a rottweilerhez és a molosszerekhez hasonlít. Már-már a makacssággal határos nagyadag önérzet lakozik benne, amelyet a gazda által kiadott parancsok végrehajtására irányuló olthatatlan vágy ellensúlyoz. A gépiességet ugyanakkor oldja a terrieres élénkség és magas fokú intelligencia, mely egyben biztosítja a hatalmas tömeg gyors és koordinált mozgatását. A valódi Bandog fantasztikus és hihetetlenül izgalmas figura, éppen ezért nem véletlen, hogy népszerűsége világszerte nőttön-nő.