A lényeg, hogy a későbbi almokból további pompás egyedek láttak napvilágot kennelében. Ám a derék doktor sajnálatos módon fiatalon elhunyt,

 A lényeg, hogy a későbbi almokból további pompás egyedek láttak napvilágot kennelében. Ám a derék doktor sajnálatos módon fiatalon elhunyt, így az általa elindított kezdeményezés csaknem feledésbe merült. Azonban megkezdett munkája szép számmal talált követőkre. Ezek a lelkes hívek folytatták az általa kidolgozott programot, bár a későbbiekben már bullmastiff-ot és Dogue de Bordeaux-ot is felhasználtak kutyáik tökéletesítéséhez. Ennek a logikának az alapján ma is minden olyan kutyát, amely az APBT és valamely molosszoid fajta frigyéből származik, az USA-ban Bandog-nak hívnak. 
Az American Bandog Club igyekszik összefogni a fajta híveit, s népszerűsíteni az általuk tartott kutyákat.

Az Európába vezető út Miután a 70-es években megindult az American Pitbull Terrier-ek importálása, az erős kutya fogalma új értelmet nyert európában. Kezdetben szinte kizárólag a viadalok hívei tartották és tenyésztették őket, és az általuk más fajtákkal végrehajtott keresztezések is ezt a célt szolgálták. Noha az USA-ban az ilyen párosítások ekkor már inkább a tökéletes őrző-védő eb megteremtését célozták, az európaiak kezdetben még nem tudtak kilépni az arénák környékéről. Ennek a tenyésztési folyamatnak a résztvevői - természetesen a már említett APBT mellett - elsődlegesen a rottweilerek és a különböző molosszoidok voltak.

Ezek valamennyien az ókori hadikutyák leszármazottai, sőt néhányan még közelebbi rokonok is a középkori bulldogon keresztül. Kezdetben európában is ezen meglehetősen szerteágazó keverékeket illették a Bandog névvel. Vannak, akik részint Swinford, részint az európai kutyaharc-rajongók hatására ma is ezekre a kutyákra használják a Bandog nevet. Azonban egy a 80-as években elindított program résztvevői leszűkítették a kört. Rokon fajták egy bizonyos tenyésztői elképzelés szerinti párosításából született egyedek elnevezésére használták ezt a régi elnevezést. Ez az elsősorban Hollandiában és Németországban kidolgozott koncepció négy fajtán alapult. A tenyésztők végső eredményként, akárcsak Swinford húsz-huszonöt évvel korábban, ezen kutyák legjobb tulajdonságainak egyesülését várták. Elképzelésük az volt, hogy az APBT tökéletes anatómiai felépítését, robbanékonyságát ötvözzék a rottweiler munkaszeretetével és nyugodtabb természetével.