Európában, Észak- és Nyugat-Afrikában a mosúsz kacsát kifejezetten nehéz típusban tenyésztik. A kereskedelmi vonalak ezekben az országokban fehér színûek.

Európában, Észak- és Nyugat-Afrikában a mosúsz kacsát kifejezetten nehéz típusban tenyésztik. A kereskedelmi vonalak ezekben az országokban fehér színûek. Kelet- és Délkelet-Ázsiában a futókacsákhoz hasonló alacsony élõsúlyú (2000 g alatt) változatát kedvelik. Mindkét típus alaposan eltér már az eredeti populációtól.

A mósusz kacsa (bárbarié kacsa) jelentőségét az adja, hogy a végtermék íze nagyon különleges. A húsa vöröses színű, a fogyasztható részek aránya kedvezőbb, mint a házi kacsánál. A házi kacsánál jóval zsírszegényebb húst ad. Míg a bőr és a bőr alatti háj a házi kacsa testsúlyának akár a 30%-át is elérheti, a bárbarié kacsánál ez az érték ritkán emelkedik 15 % fölé. Darabolt kacsatermék-előállításár a mósusz kacsa jobban megfelel, mert a gácsérjai 12-14 hetesen nagy súlyban (4-5 kg), jó eredménnyel vághatók. A tojókat 9-10 hetesen (2,2-2,4 kg súlyban) lehet vágni. Vágáskor a két ivarnál a mellhús arány 5-7%-kal több, mint a pekingi típusú hibrideknél. Mindezekért az igényes nyugati fogyasztó szívesebben veszi a pézsmakacsa terméket, mint a házi kacsát.