Valamennyi gerinchúros állatnak az embrionális fejlődése idején rugalmas gerinchúrja van. Ez a hajlékony, pálca alakú szerv hólyagszerűen duzzadt sejtekből áll, ezek adják feszességét.

A gerinchúrosok (Chordata) az állatok (Animalia) egy törzse. Közéjük tartoznak az előgerinchúrosok vagy zsákállatok(Urochordata vagy Tunicata), a fejgerinchúrosok (Cephalochordata) és a gerincesek (Vertebrata).

Valamennyi gerinchúros állatnak az embrionális fejlődése idején rugalmas gerinchúrja van. Ez a hajlékony, pálca alakú szerv hólyagszerűen duzzadt sejtekből áll, ezek adják feszességét. A gerinchúr az állat hátoldalán húzódik végig, és a testnek tartást ad. Az emberi terhesség 2. hónapjában a magzaton is jól felismerhető a gerinchúr. Az elő-gerinchúrosoknál és a gerinceseknél azegyedfejlődés során eltűnik. A gerincesek kifejlett példányainál kialakul belőle a gerincvelő, körülötte pedig a gerinccsigolyák.

A legutóbbi időkig a gerinceseket tekintették törzsnek, de a legújabb genetikus alapú osztályozások már a gerinchúrosok törzséről és annak három altörzséről beszélnek.

Ha ezeknek az állatoknak a petéi fejlődésnek indulnak, a csíra hátoldalán egy idő múlva barázdaszerű mélyedés keletkezik, amelynek szélei csakhamar összenőnek egymással és csövet alkotnak. Ez a cső elölről hátrafelé végignyúlik a fejlődő állat testén. Ez az úgynevezett idegcső első kezdete az idegrendszernek. Ez alatt, a fejlődés korai szakán, sajátságos nagy sejtekből álló tömör pálca alakul ki, amelyet gerinchúrnak vagy chorda dorsalisnak neveznek. Ez a legegyszerűbb alakja a test hossztengelyében fekvő belső támasztóváznak, amely köré azután a magasabbrendű alakokban, a gerinces állatokban csontgyűrűk helyezkednek el, amelyek a gerincoszlopot alkotják. Az egyszerű rugalmas gerinchúr annyira jellemző az itt tárgyalandó állatokra nézve, hogy az egész csoportot erről nevezték el.

A gerinchúr alatt kialakul aztán a bélcsatorna, úgyhogy a gerinchúros állatok ébrényének keresztmetszetében a következőket látjuk: a hátoldalon van az idegcső, alatta a gerinchúr, a hasoldalon pedig a bélcső fut végig, s az egészet az izomkezdemények és a bőr veszi körül.

A belső szervek ilyen elrendeződése föltétlenül jellemző minden fejlődő gerinchúros állatra, bár később ezek a jellemvonások némelyik kifejlett állat testében már nem lelhetők fel.

Ehhez járul, mint második ismertetőjel az, hogy minden gerinchúros állat bélcsatornájának elejét a garattájon több hasadék töri át, az úgynevezett kopoltyúrések. Mint a nevük is elárulja, szoros összefüggésben állnak az állat légzésével, mert az állat száján át felvett víz ezeken a réseken át távozik el és áramlásában körülmossa a lélegzőszerveket, a kopoltyúkat. Minthogy azonban igen sok gerinchúros állat, például a madarak és emlősök, már nem a vízben, hanem a szárazon él és nem lélegzik kopoltyúkkal, a kopoltyúrések elveszítik eredeti fontosságukat. Ennek ellenére mégis minden szárazföldi állat fejlődésének korai szakán kialakulnak a garaton a kopoltyúrések, melyek később vagy eltűnnek, vagy más feladatok elvégzésére módosulnak. Ez a fejlődéstörténeti tény a legmeggyőzőbb bizonysága annak, hogy mindazok az állatok, amelyeket a rendszertan egy csoportban egyesít, csakugyan rokonságban állanak egymással, egymásból fejlődtek ki és nemcsak külső, véletlen testhasonlóság áll fenn köztük